Vagyok én a romlott nő,
Hitvány, talp alá való!
Én vagyok a prűd magány,
Önmagát szíven maró!
Én vagyok a fájdalom,
Kit nem felejtesz el.
Én vagyok a boldogság,
Kire ma (még) emlékezel.
Én vagyok az őrület maga,
Mi fejedbe költözik.
Én vagyok a nyugalmad,
Ki hintaszéked…