Vagyok én a romlott nő,

Hitvány, talp alá való!

Én vagyok a prűd magány,

Önmagát szíven maró!

Én vagyok a fájdalom,

Kit nem felejtesz el.

Én vagyok a boldogság,

Kire ma (még) emlékezel.

Én vagyok az őrület maga,

Mi fejedbe költözik.

Én vagyok a nyugalmad,

Ki hintaszéked lökdösi.

Én vagyok az élő halál,

Ki a sátánnal prédikál!

Én leszek a megnyugvásod,

Az utolsó vacsorán!

Én vagyok, ki fakó képed

Szívàrvánnyal szinezi.

Én vagyok ki minden napod,

Fekete lepellel elfedi.

Kérdem én,hát mit szeretnél,

Kid legyek?

Legyek-e szemed,ha már elborít a homàly?

Legyek-e kezed,mi mutatja az irányt?

Legyek-e hangod,mikor már csak síkítani tudnàl?

Legyek-e barát,ki fogja kezed,ha elfutnál?

Legyek-e szeretőd,magányos éjszakán?

Legyek-e bajtársad egy rosszul sikerült délután?

Ki vagyok én,

magam sem tudom!

Mit látsz te belőlem....?

Igen, az is én vagyok!