Láthatatlan életek
Lehajott fejjel indul a napom,
Gyermekem a kocsiba berakom!
Felviszem akár a magas hegyre,
Lehajott fejjel,gyötrelembe.
Így élek már sok-sok esztendeje,
Tolom a kocsit völgyből a hegyre;
Arcom fehér, vállam roskadt,ruhám kopott,
Egyedül viselem, mit az élet adott.
Életem a gyermeké-szerelem gyümölcse ő
Bár a gyümölcsöt most már egyedül nevelő!
Hajam fehér, szívem fáradt,
Meddig tarthat ez a bánat?
Nem az életem a gyötrelem,
Hiszen teszem a dolgom szüntelen!
A lépcsők,ajtók, gúnyos szemek,
Mi miatt a a gyomrom remeg!
Ó ti "drága" törvényhozók
Sok a lépcsö és csukott ajtó!
Mi hozzátok vezet,
Lássátok hát,gyermekemet!
Ne vegyétek ki a szájából az ételt,
Ne nehezitsétek jobban a láthatatlan létet!
Nem lesz ő focista, se politikus,
Ő egy ember,aki nélkülem elpusztul!
Ezt várjátok?Nem engedem!
Hiszen ő az én gyermekem!
Lehatjott fejem hát felemelem,
Hátam ismét kiegyenesítem!
Kiállok hát kiabálva, vagy ha kell ordibálva!
Ember vagyok!Dolgozom!
Ó ti "kedves" törvényhozók,
A terhemet most veletek megosztom!
Lássátok,hogy sokan vagyunk,
Falaink közül most kijövünk!
Mind kilépünk a szürkeségből,
Kiállunk,mert elég volt a büntetésből!
Kik vagytok ti?Királyok?
Mi pedig mik vagyunk?Állatok?
Kiket karámba zártatok?
Hát ha így van, most féljetek,
Mert sok az állat és ha szabadulnak,végetek!
Ember vagyok! Együtt kiáltjuk,
És gyermekeink is emberek!!
Királyok,nagyurak,hát döntsetek!!
Eltapostok,vagy visszaadjátok az életet!
