Láttalak álmomban

Veled álmodtam az éjjel,
Jöttél felém,kitárt kézzel.
Láncaid a földre dobtad,
A szabadságot kiáltottad.
Hozzám értél,megérkeztél,
Azt súgtad,hogy csókot kérnél.
Kezed,kezemet megfogta,
Lelked,lelkemnek dalolna.
Szívem gyorsabb ütemre tért,
Mikor a szád a számhoz ért.
Azt mondtad,minden rendben,
Csak mi vagyunk itt ketten.
Ledobtam hát én is láncaim,
Feltörtem a kalitka rácsait.
Messze vagy,mégis közel,
Lelkünk szerelmes táncot követel.
Közelebb,közelebb,még közelebb,
Testünkkel ennél jobban már nem lehet.
Lelkünk már eggyé forrt,
Szánk nem igényli a szót.
Szemem a szemeddel beszélget,
Tested a testemmel egységes.
Felriadtam,körbe néztem,
Az ágyamban feküdtem tétlen.
Láncok kezemen,lábamon,
Letéphetetlen álarc az arcomon.
Rácsok az ablakon,
Lakat az ajtókon.
Látlak,de nem szólhatok,
Hallak,de csak hallgatok.
Érzem az illatod,
De csókot már nem adhatok.