Apàm

Büszkeség,erő,igazsàg,magàny,
Makacssàg,szigor, igen Ő az apàm.
Könycsepp csordul koporsòjàn.
Vesztett Ő, és nyert a halàl.

Békés,nyugodt teste fekszik,
Mozdulatlan arccal alszik,
Kioporsòja mellett üvöltök,térdre esek,
Nem nyitja ki szemét,nem dobban többé a szive.

Dörög az ég,elsötétül,
Isten nyila felém készül.
Levegőt,levegőt,mert megfulladok,
Ezt érezted te is apàm.....nincs irgalom.

Szüntelen csak zokogok,
Majd anyàmra gondolok.
Mi lesz vele,oh Ő dràga,
Összecsuklik mindkét làba.

Apàm elment,itt hagyott,
Helyén, csak egy sìrhalom.
Utolsò szava,nem kapok levegöt,
Majd semmi lett és összedőlt.

Nem tudta,hogy vége lesz,
Élete màr semmi lett.
Maga utàn fàjdalom,
Könny és bù,mit itt hagyott.

Özvegye a haldoklò magàny,
Farkasszemet néz vele a halàl.
Elvitte màr egyik felét,
Ki fogja most az Ő kezét?

Sìrod elött leborulok,
Minden este gyertyàt gyújtok.
Felkelek majd kora reggel ,
És felhìvlak,mert minden rendben.

Vàrom,vàrom a csengés végét,
Azt gondolom felveszed ismét.
Rossz àlom volt az egész,
Azt hiszem,hogy még élsz.

Elmesélném mai napom,
Kisunokàd jò volt nagyon.
De nem veszed fel,mindhiàba,
Nem maradt más,csak sírhalom és fàjdalom....