Hontalan és meztelen
Szakadt ruha lelkemen
Megsebzett vadként szaladok
Majd magzatpózba a földre borulok.

Egyedül,egyedül vagyok
Szívemen hegek
Szavaid pengeként vágják
Szét rongyos életemet.

Nem látok, vak lettem
Szememet köd fedi
Az élet a könnyeim
Kacagva röhögi.

Ostorral ütöd meggörnyedt hátam
Szavaiddal folytogatsz
Szúró szemed áldozata lettem
Bolyongó lelkem hontalan.

Megyek céltalan
Üres a világ
Bánatom takarója
Ölel már csak át.

Testemen ruha,
de lelkem meztelen
Bőrőm még sima,
de szívemben kés van, nem látsz túl a hegeken.

Elmennék,rohannék messzire
De kezemen bilincs
Házadból elfutnék
De az ajtón nincs kilincs

Szép ruhám felhúzom
Mosolygok szüntelen
Álarcom takarja
Hitvány életem

Sötét veremből kiálltok
Egy csepp fényt itt lennt nem látok
Egyre mélyebbre húz a mocsár
Félek!Megváltásra várok!