Álmodtam a kis falumról,
Kis falumban templomot.
Templom ajtó tárva nyitva,
Orgonaszó harsogott.

Beléptem én a templomba
Édesapám oldalán,
Büszkeséggel kisért engem
Az oltárhoz, boldogan.

Álmodtam én fehér ruhát,
Hosszú,hosszú uszállyal.
Keresztlányom szórta rózsát,
Koszorúslány ruhában.

Nagymamáim első sorban,
Hullajtják a könnyeket,
Édesanyám izgalmában,
Mosolyogva integet.

Nővérem,mint büszke tanu,
morzsolja az ujjait,
Szeretettel árasztja el,
A szívek húrjait.

Rokonaim mind a sorban
Egytől egyig csodálnak,
Ilyen mennyaszonyt ők bizony,
még nem láttak.

Nincsen rossz szó,
Hallok itt-ott suttogást,
Mai napon mindenki
Csak figyeli a szép arát.

Barátaim mind itt vannak
Izgulnak ma értem nagyon
Fotozgatnak,videoznak,
Hisz ez az én nagy napom.

Keresztfiam,büszkeségem,
Fogja a szép gyűrűket
Plébálosunk megérkezik
Erősiti hitünket.

Odaérek az oltárhoz,
Ott van az én hercegem.
Izgatottan várta rég már,
Ezeket a perceket.

És mielött elhangzanak,
Boldogító igenek.
Felriadok mély álmomból,
Rájövök,hogy képzelet.

Se kis falum,se a temlom,
Az oltárhoz nem megyek.
Nincsen apám,se nagymamám,
Ki büszkeséggel tekinthet.